Széles a Cserta
Széles a Cserta, magas a partja,
Nincs olyan legény, aki átússza.
Sanyi átiússza, meg vissza is ússza,
Ez ám a legény.
Leteszi szűrét a lova mellé,
Lehajtja fejét a Rozi mellé.
Rozi jár utána, kendőt visz utána,
Bécsi pirosat, arany rojtosat, száz forintosat.
Általmentem a Dunán
Általmentem a Dunán,
Kétkerekű kotyigán.
Levelibe háj, levelibe háj,
Fejér fuszujka virág.
Átal vittem a rózsám,
Aranszőrű paripám.
Levelibe háj, levelibe háj,
Fejér faszulykavirág.
Két szál pünkösdrózsa
Két szál pünkösdrózsa,
Kihajlott az útra.
El akart hervadni,
Nincs, ki leszakítsa.
Nem ám az a rózsa,
Ki a kertben nyílik.
Hanem az a rózsa,
Ki egymást szereti.
Nem szeretlek másért,
Két piros orcádért.
Szemed járásáért,
Szád mosolygásáért.
Magyarország szélén
Magyarország szélén,
Vagyon egy almafa.
Az alatt énekel
Két lovas katona.
Mind azt fújdogálja:
Keserű az élte;
Keserű az élte,
Sonyorú kenyere.
Minden szegény legény
Vigyázzon magára,
Hogy a katonaság
Ne sűljön nyakába,
Mert az katonaság
Holtig való rabság;
Mert az katonaság
Holtig való rabság.
Amott vagyon egy szép erdő
Amott vagyon egy szép erdő, jaj, de sűrű az,
Abban vagyon egy almafa, Jaj, de bimbós az.
Egyik ágán ez a Rozi úgy megsírdogál,
A másikon ez a Jancsi verset fújdogál.
Azon kérlek, szívem, Rozi, hogy meg ne csaljál,
Szívem alá lépes mézzel mérget ne adjál.
Elvesztettem a tyúkomat, három nap kerestem,
Alsó-felső szomszédimban mind összekerestem.
Ej, tyutyu, tyutyutyu, tyúkom kendermagos,
Igyunk egyet, komámasszony, megvan már a búbos.
Elvesztettem a tyúkomat, három nap kerestem,
E világot összejártam, mégis megkerestem.
Ej, tyutyu, tyutyutyu, tyúkom kendermagos,
Igyunk egyet, komámasszony, megvan már a búbos.